Ágoston József: A Hódmezővásárhelyi Unitárius Egyház története - Unitárius kereszténység 3. (Budapest, 1936)

mus lelki kapuit, melyek több mint kétszáz évvel ezelőtt a magyar Alföldön becsukódtak.

Az első unitáriusok kötelező adófizetést nem teljesítettek. Önként ajánlottak fel évenként fizetendő oly összegeket, melyek bizony sokszor anyagi helyzetüket kimerítéssel fenyegették. De ők ezzel mit sem törődtek. Kötelezettségeit mindenki teljesítette ! Ezzel pedig nemcsak azt bizonyították, hogy lelkesedésük uj vallásuk iránt határtalan, hanem megdöntötték azt a koholt vádat is, hogy tudniillik ők az adófizetés elől menekültek az unitárius egyházba. Koholmány volt az egész, amelyet szándékosan terjesztettek akkoriban róluk nemcsak a sajtóban, hanem a szószékről is. Ez az ellenük viselt hadjárat végig kisérte napjainkig az egyházat, de tagadhatatlan, hogy voltak, akik az unitárius kisded nyájnak pártját fogták és ebbeni álláspontjuk mellett hűen kitartottak.

Nem volt igaz az ellenük emelt vád, mert hiszen az első kitértek jóval több egyházi adót fizettek, mint az elhagyott egyházakban annakelőtte teljesítettek. Az újonnan belépetthez első kérdésük mindjárt az volt: mennyit ajánl fel vagyoni állapota szerint az egyház részére. És bizony lelkesedésük csodát művelt! Mert voltak olyanok is, tehetősek, akik előző adójuk négy-ötszörösét ajánlották meg. Igaz, hogy a szegény családok anyagi helyzetük szerint kevesebbet, de hogy mindenki hozott áldozatot, az történeti tény. Különben is nagy püspökünk: Ferencz József szigorúan megtiltotta, hogy olyan egyént vegyenek fel az egyházba, aki nem akart

13