Ferencz József: A Duna- Tiszamenti Unitárius Egyházkör. Képes krónika (Budapest, 1940)

tizedben hű sáfára volt a Duna—Tiszamenti unitárius gondolatnak, s esperesét, Józan Miklóst, egyházi közügyigazgatónak is megválasztották.

Az egyházköri közgyűlésekre készült esperesi jelentések hű képét adják a fiatal, de fejlődőképes kör életének. Sajnos, hogy egyházunk egyeteme nem minden vonatkozásban ismerte fel a problémákat, s az egyes gyülekezetekben a lelkész és tanítói személyi változások gyakorisága, a komoly és tervszerű munkát megakadályozta. Az 1907. évi köri közgyűlésre előterjesztett esperesi jelentésében Józan Miklós panaszkodik azokra a testvérietlen támadásokra, melyek egyházunkat a testvérfelekezetek részéről érték. Célkitűzést és hitvallást ad ezekben a rövid mondatokban, pedig: „mi a békesség, evangéliumát nem harci riadóval hirdetjük, hanem szelídséggel és önmegadással: s ebben őt követjük a Mestert, ki az ő békességét hagyta minékünk: nem úgy, mint a világ adja. Ne háborodjék meg azért a ti szívetek. És ne féljen!” — Barabás István egyházköri jegyző, hódmezővásárhelyi lelkész, akinek munkásságához fűződik az egyházkor területén két unitárius templom felépítésének a munkája: Hódmezővásárhelyen és Dunapatajon; 1906-ban, mint az Unié