Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség értesítője az 1881-1890 évekről (Budapest, 1891)
1897-1899
14 tiszteletekre a hívek szép számmal seregeinek össze, s sátoros ünnepen tömegesen élnek úrvacsorával. A hazafias érzés ápolására, nemzeti ünnepeinket is a szokott lelkesedéssel tartották meg. Ünnepek másodnapján pedig a környékbeli fiók-egyhá2községekben osztott lelkész afia úrvacsorát. Kereszteltetett 1, confirmáltatott 3, temettetett 4, esketés nem volt. Egyházunkba tért Baranyában (Hidvégen, Kákicson és környékén) 45 lélek, tőlünk kitért 4. Lélekszám helyben és a szórványokban 290. Iskolaköteles 13, iskolába járt 6, ismétlőbe 7. A felekezeti iskolában a lelkész tanít. Folyó ügyek és pénzügyi számadások intézésére kebli tanácsi és közgyűléseiket szabályszerűen megtartották. Gondnok Császár János afia, a ki kedves nejével együtt az egyházközség vendégeit mindig szívesen fogadja. Nagyobbrészint ők adják az úrvacsorához szükséges kenyeret és bort. A lelkészség támogatására a budapesti egyházközség évi 150 frt. segélyét most is adta. 1899-ben még ajándékoztak Jámbor János és neje Bpestről 5 frtot. özv. Szabó Istvánné, id. Bakos József, özv. Kovács Mihályné és Gróf János 1 — 1 frtot. Szabó Ferencz 5'J krt. Évi bevétel 1395 frt. 88 kr, kiadás 1147 frt. 71 kr. Áthozatal 1900-ra 248 frt. 17 kr. Vagyon (ingó és ingatlan) 9266 frt. 30 kr. Teher 4ICO frt. Tiszta vagyon 5166 frt. 30 kr. Költségvetés szerinti bevétel 1900-ra 1323 frt. 17 kr. kiadás 1002 frt. — pénztármaradvány 1901-re 323 frt 17 kr. Látva és tapasztalva ez egyházközségben a haladást és életrevalóságot, örömmel jegyzem fel, hogy tiz évvel ezelőtt e lelkes magyar nép között kezdtem meg életpá'yámat. Vilonyai (Veszprém m. u. p Pap-Keszi) ftók-zgyliázközségiink sokat köszönhet már néhai Keresztes Pál veszprémi hitrokonunknak, a ki egy pár évtől fogva a .budapesti egyház helyett a vilonyaihoz csatlakozott. Az ő érdeme az, hogy a szerény imaház égre néző tornyával magyarázza a szükkeblüeknek, hogy a Dunántúl ez az igénytelen hajlék is a nagy Isten háza. A szegénysorsu szülők helyett is ő fizette az ev. ref. iskolánál a felsrófolt tandijat. S a hol csak jót tenni és áldozni kellett, ott ő szerényen és zajtalan meghozta a maga részét. Fáj nekünk, hogy a család és a veszprémi ev ref tiszteletes ui, kétségbevonva unitárus voltát, az elhunytnak — mikor már nem tiltakozhatott — kálomista szertartást rendezett, azért a mi hálánk könnyei igaz
