Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

39

TÍTrvacsora-osztás után.

Végtelen kegyelmű Isten! lelkünk az élet forrásaihoz áhítozott és a te oltáridnál megelégittettünk. Oh miként mondjunk hálát és köszönetét jótéteményidért! Te bőségben árasztod ki áldásaidat gyermekeid felett, lelkünket mennyei harmatozással termékenyíted. Oh vajha meglátszanék rajtunk házadnak szerelme, igédnek buzgó hallgatása, hogy igy méltóknak bizonyíthatnék magunkat jóságodra.

Megemlékezünk azokról is Atyánk, a kik vágyakoztak ide, de meg nem jelenhettek. Oh szenteld meg az ő jó szándékaikat; tartsd meg köztünk az igaz vallásosságot, hogy virágoztassuk az üdv intézményét, éltessük az egyházat.

Szentelj meg minket egyen-egyen és áldj meg összesen.

Áldásod lebegjen e gyülekezet, országunk fővárosa, szeretett hazánk, királyunk s nemzetünk felett!

Mi Atyánk! stb.

Az Istennek kegyelme legyen és maradjon mindnyájatokkal. Vigyetek el innen szent érzelmet; tartsátok meg a hitet, a reménységet és szeretetet, hogy igy megtartassatok Istennek, s legyetek általa megtartva és megáldva. Amen!