Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

/

tisztaságára, alázatosságra, önmegtagadásra s önfeláldozásra figyelmeztet, tanít, bátorít, lelkesít, — tudva, hogy ezek az emberi nagyság eszközei, ezek a halhatatlanság lépcsői és biztosítékai. Szóval — eszközli úgy, ha Isten-atyaság és embertestvériség alapján jézust életet hirdet. — Ez az igaz vallás, ez — legalább szerintem — az Unitárizmus. —

E czélra szenteljük ezt a templomot. E czélra álljon és éljen az!! S ha e czélt elérni, ha e rendeltetetést híven betölteni igyekezik: akkor méltóképen fogja kifejezni — nemcsak a jelenben, hanem jövőben is —lelki örömünket és igaz hálánkat az Isten iránt, ki e helyet nekünk adta, és ama jó szivek iránt, a kik által adta s épittette; akkor méltóan áll és él a nagy időkön keresztül — — mert áll és él: „az Isten tiszteletére, s az ember szolgálatáraI Amen.

Mi Atyánk, stb. ______

Bezáró ima.

Immár a te gondviselő lelked, Atyánk, őrködjék e hajlék felett! A te szereteted legyen és maradjon velünk, a midőn itt imádkozunk ép úgy, mint midőn künn az élet mezején küzdünk s munkálkodunk! Amen.

30

(Jelenté s).

Tisztelettel jelentem a gyülekezet előtt, hogy angliai hitrokonaink, illetve a Brit és Külföldi Unitárius Társulat, — mely egyházközségünk iránt mindig meleg érdeklődéssel viseltetett s azt anyagi és erkölcsi támogatásában részesítette,— templom-szentelési ünnepélyünkön magát, a mi nagy örömünkre, Tisztelendő Ierson Henrik lelkész és társulati titkár űr által képviseltetni szíveskedett. A tisztelendő úr, ki több hitrokonunkkal együtt szerencsésen megérkezett, a Társulat