Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
-3> 25 <5-erdélyi és székelyföldi útjáról tartott érdekes előadást, dicsérőleg szólott a székelyek keresztényi és nemzeti erényeiről; Frettwell a Sylvester György levelét és Farkas Sándor amerikai útját beszélte el s melegen ajánlta az unitáriusok ügyét a gyűlés rokonszenvébe. Hale szintén felhívta a közönséget, hogy az unitáriusoknak a múltban tett szolgálataiért bizonyítsák be hálájokat s jelen helyzetök iránt érdeklődésöket. A tanácskozás végén az ügyben való eljárásra bizottságot neveztek ki, 3 hölgy és 9 férti tagot, köztük Jackson, Hale és Morison urakat, a magyar unitáriusok igaz barátait. A Budapesten indult mozgalom tehát egészen az Atlanti tengeren túlra terjedt ki. Forrtak az elmék, remélt minden szív, de munkára nem nyúlt ki kéz, lépni nem voltak képesek a lábak. Egy alkalommal Buzogánynak a Hajós házánál tartott beszédében vonatkozás volt a fővárosi unitáriusoknak kis hazájuktól távollétökre: „hogy övéiktől, hitrokonaiktól, egyházuk központjától mennyire elszakadtak, mintha árvák és bujdosók volnának messzi-távol földön ! Nincs egy kis hajlék számukra, a hol egybegyiiljenek, egymással szeretettel s bizalmasan szót váltsanak, együtt imádkozzanak, a közhidegség ellenében egymást gyámolítva, keserűségükben — a mi bőven kijut — Istentől vigaszt kérve. Elzüllünk igy -- mondá nemes hévvel — kihűl bennünk az együvé tartozás érzése, a vallás iránti ragaszkodás, az atyafiúi s hitrokoni kötelék meglazul, lassanként elfeledjük még azt is, hogy unitáriusok vagyunk. Tegyünk valamit saját lelkünk nyugalmaért, hitünk s vallásunk érdekében!“ 111. A budapesti unitáriusok liákrg'.yházzá alakulása. Ez volt a beszéd lényege s hangulata. Mindenkit meghatott, sokan elérzékenyültek, egy-kettő könyezett, s mintha egyszerre tört volna fel minden szívből, kifejeződött azon közóhaj, hogy híveiket gyűjtsék össze s alakuljanak fiókegyházzá. Ettől fogva a tömörülés, testületté, hitközséggé alakulás eszméje és vágya állandósult. Különösen sürgette gróf Bethlen Ferencz, a kivel krisztinavárosi lakásán nem egyszer volt értekezlet. Egyszer Frettwell János is jelen volt. Hosszasan tartott a beszélgetés és tervezés, de a gróf mindent kicsinyeit, ő legfőbbnek s mindenekelőttinek a templomépitést tartotta; kész elmenni Németországba — mondá —• s adakozásból gyűjteni legalább 100.000 forintot. A hidegvérű angol csodálta, Buzogány mosolyogva kérdezte a grófot: ha komolyan mondja-e? s hiszi-e lehetőnek, a mit mond ? A szivek benső szüksége, az angol-amerikai ígéret, Ferencz József beszédei s gróf Bethlen bátor reménye, Buzogány figyelmeztető indítványának komoly tárgyalását végre előtérbehozták, s az 1875. jun. 20-iki értekezlet a fiókegyházközség szervezeti
