Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)
—^ 21 <$-— 1881. Channing műveinek a VI. kötete: Tárgya : A tökéletes élet. Fordították nagyrószben a Londonban tanult tanárok. Channing műveit a világ ismeri, s a föld minden mívelt népe olvassa. Neve s szellemnagysága előtt minden meghajlik. Nekünk is sok jóakarót szereztek magyarul kiadott remekei. Irodalmunk egy lángelme tudási kincseivel gazdagodott általa, a mire az unitárius tanárok büszkék lehetnek. Hasonló fontosságúak a tanárok által az angol theologiai irodalom legnagyobb gondolkozóitól fordított s a Keresztény Mag - vető-ben 1861-től kezdve máig kiadott 25 egyházi beszéd és prédikáczió, mindenik az angol mély ész és vallásos kedély egyegy remek alkotása. Az irók: Channing Vilmos, Parker Tivadar, Martineau Jakab, Frieman Clark J. Emerson, Taylor, Bellow, Beville sat. Fordítóik: Kriza János, Ferencs József, Símén Domokos, Buzogány Áron, Péterf Dénes, Derzsi Károly, Boros György s a t. E beszédek kihatnak az egész unitárius vallásos életre, termékenynyé téve, nemesítve és emelve azt. Az angol és magyar tudományos szellem e folytonos érintkezésének hatása már is látszik a papság újabb nemzedékén; általuk majd kiterjed a népre. Az eszmék terjedése és czélközösség idővel az értelem és gondolkozás közösségét és tartalmasságát fogja előidézni, a mi magyar népünkre nézve üdvös és kívánatos. Meglátszik hatása a közöttünk megforduló angol és amerikai unitáriusoknak is. A kik minket e század utósó felében meglátogattak: Tagart, Steinthal, Frettwell, Morison, Taylor, Hale, Gordon, Allen, Chalmers, Sir James, Lawrence és Alderman Vilmos mind tisztelt nevek s tekintélyes férfiak hazájokban, a kikkel érintkezés látköriinket emelik, világnézeteinket tágasbítják s egyéniségünkre alakítólag hatnak. Másfelől ők sem zárkózhatnak el a tőlünk koronként évi' nagygyűléseikre menő férfiakkal érintkezés szellemi hatásától. Ezek voltak: Bölöni Farkas Sándor, Jakab József, az elébb nevezett 1859-ki három tanárjelölt, Brassai Sámuel, Dr. Gyergyai Árpád, a kivel e mű írója volt szerencsés az 1874-ki londoni nagygyűlésen mint az erdélyi unitáriusok képviselője jelen lenni, végre Kovács János, a ki londoni és kivált 1882—3-ki amerikai nagy utjával sokat tett a két nemzet közötti barátsági viszony szorosbra fűzésére, a minek üdvös következéseit azóta egyházi életünk minden terén hálával érezzük, szemeinkkel látjuk. Ez az angol-amerikai-magyar viszonyok vázlatos képe, melynek szerencséjét mi teljes mértékben érezzük s javunkra fordítni nemes értelemben igyekezünk.
