Jakab Elek: Emlékirat a budapesti unitárius templom felszentelési ünnepélyére 1890. okt. 26. (Budapest, 1890)

—■£> 11 <3-Jézus Krisztust isteni tisztelettel imádják és egyenesen segítségül hívják, mint a kinek hatalma van az embereket üdvözíteni és clkárhoztatni

Ez egyezségből a zsidózók s a Jézus Krisztus istenségét káromlók kizárattak s meghatároztatott, hogy a püspök mielébb tartson egyházi gyűlést, papsága előtt e végzést hirdesse ki, s megtartására őket esküvel kötelezze. Egy más pontban a püspöktől és egyházi kormánytól a mostani végzések tárgyában a fegyelmi hatóság elvétetvén, a fejedelemnek adatott át, s meghatároztatott: „hogy a ki ez ellen ir, vall, s újítást kezd, hivattassék meg az országgyűlésre, s a vád rá bizonyosodván, marasztaltassék el hűtlenségi büntetésen, úgy az is, a ki e végzéssel ellenkező könyveit, Írásait, képeit a gyulafejérvári káptalanba be nem adja; a ki külföldről hoz be. ilyet, vagy maga ez egyezség értelmében irt könyvet a fejedelem engedélye nélkül kinyomat.“

Szigorú büntetés érte ugyanekkor a zsidózókat is: egyet kővel való agyonveretés, többeket megpálezáztatás, százakat hosszas várfogság.

A másik végzetes szerencsétlenség az 1716—1718-ki, midőn Kolozsváratt, főszékhelyökön levő templomaik, iskoláik, házaik s katholikus alapítású, de törvénynél és kir. adománynál fogva birt javaikkal saját szerzemény-vagyonúk is elvétetvén : püspökük, a plébános és segédpapjai, a tanárok és tanuló-ifjuság hajlék és iskola nélkül maradtak, s csak a nagytemplomért rendelt II. József császár a kamarai pénztárból 70 év múlva 5000 forint kártalanítást. Elszegényedésüket a szerencsétlenség hosszú sora követte: a hivatalokból, a közalapítványokból, közkórházakból és szegény-intézetekből kizárattak, s a kik életüket és jóllétüket Intőknél többre becsülték, elhagyva azt, más vallásra tértek, hivatalt, rangot, birtokadományt kaptak; a különböző vallásnak falukon és városokon összeirattak, at kissebbség temploma és iskolája tartozékaikkal együtt a többségnek adatott át. Ez intézkedés is leginkább az unitáriusok sorsát súlyosbította.

Ily szomorú viszonyok közt vonult el az unitáriusok élete felett majdnem egy század, I. Lipót császártól II. József császár uralkodásáig és az Erdélyt újjá alkotó 1790—91-ki országgyűlésig. A császár elnyomatásukat látván, uralkodói teljhatalmából jogegyenlőségüket visszaállította, hivatalokra utat nyitott, egyházi könyveik kinyomatását megengedte, a házassági viszonyokat a jogegyenlőség és jogviszonosság alapján szabályozta, templomaik elvételét megtiltotta, újak és iskolák épitését megengedte, szóval: a mi sérelmet fejedelmi elődeitől vagy honfitársaiktól e hitfelekezet tagjai 80 éven át szenvedtek, nehány év alatt jóvá tette; az említett országgyűlés pedig az alkotmányt uj életre keltvén, törvényhozásilag vetett végett méltatlan szenvedéseiknek, s jobbra fordította polgári élőtök sorát.