Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
33 Az övéknek volt csak méltó-folytatása: Vegyétek e dalban — ki mást úgy sem nyújthat — Hódolat jeléííl szerény koszorúmat. S te is szőkébb hazám, erdők szép hazája, A hitszabadságnak ősi fészke, vára. . .! Felragyogsz előttünk — s annyi emlék veled! Hajnalfény, napkelet — ott ég eged felett. Itt ég sziveinkben szerelmetes képed, Elszakadt gyermekid hogy ne köszöntnének ? Édes hitfeleink, hitrokonok ottan, Hol talán a szív is melegebben dobban. Lelkünk szárnyat öltve száll a rónán által, Forró öleléssel . . . visszaálmodással . . . Üdv nektek is . . . jertek ! sziveink kitárvák, Nem vagyunk már többé az elzüllött árvák! A lobogó leng már, kitűzve magasra, Vitorlánk kedvező szél-áram dagasztja. Jöhetnek, oh jőnek viharok bizonynyal . . . Esetnék sorsaküzdés örökös habokkal.. De hol erős a hit s kitart a küzdelem, Zúghat, háboroghat a felvert bősz elem. Bölcs kormányos keze bizton evez tovább, Mert erőt egy égi szellem hatalma ád! Félre kishitűség! nem riaszt meg arczod, Derűben, borúban, megvívjuk a harczot. Istenéi nem mienk az ügy győzedelme, Hozzá siet lelkünk hála zengedelme. Szivem egy szebb jövő hitével táplálom, Adja Isten mindez, ne legyen csak álom. Hogy az elvetett mag, ma kis mustár magja — Legyen egykor gazdag terebélyes nagy fa. Adja Isten, kérjük: hogy az a hiteszme, A melynek épen úgy megvolt a keresztje, N e legyen megvetett, sem üldözött többé, De viruljon s éljen örökkönörökké! 'í CYHAZ
