Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)

ünnepi költemény,

Murányi Farkai Sándortól.*)

Hervadozik, hull már erdő, mező lombja, Őszi szél az avart sodorja halomba.

Itt-ott egy-egy virág szomorún, magában, Illattalan teng az őszi napsugárban.

Még visszamosolygnak a hervadó tájra, Mintha szivök volna, s a végbúcsu fájna. Még csillog a harmat bársonyán a rétnek, Még ma harmat — holnap tán gyilkoló dér lett.

A nyári égboltnak nyájas arczulatját Örökös borúnak felhői takarják.

És mintha egy kedves halottat siratna: Esőkönnye úgy hull alá a harasztra.

Hová lesz a tavasz annyi éke, bája? Hervadás után a virág illatárja?

És el-elmérengek . . . elborongok gyakran, Járván, elmélkedvén ott künn a szabadban. S nem tudom mit érzek, merre téved lelkem — A kétely vagy a hit erősebb-é bennem ?

De győz ahitszava...sén remélek, hiszek, Látom lobogni a mennyei szent tüzet.

A borús enyészet lomb- s virágsir felett: Egy csillagmyriád örök fénye dereng.

S mig a természet kün virágtalan halott: Kebleinkben itt — egy új tavasz mosolyog. Mig amott az élet temeti önmagát:

Itt a feltámadás üli diadalát.

*) E hangulatteljes költeményét szerző ugyanez alkalomra irta, s a KERESZTÉNY MAGVETŐben Ferencz József püspök és királyi tanácsos, Hajós János miniszteri tanácsos és egyházközségi gondnok uraknak ajánlva jelent meg. Mint az October 2-ki ünnepély méltó kiegészítő része czimén s szerző nehány kisebb igazításán kivül azon alakban itt is közzé tétetik.