Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
15 de mindig hiven és buzgón őrizték. Ti láthattok egy sugárt ama napból, mely Erdély bérczei közt háromszáz évvel ezelőtt akkor derült fel először, midőn ős Budavára s a nagy Magyarország a félhold bágyadt világa alatt nem szerelmi dalokat zengett, hanem régi dicsőségének emlékét az akkori jelen gyászfátyolával takargató. E nap, a Mkiismeret szabadságának napja, bár gyakran bujdokolva s sötét felhőkkel sokat küzdve, még világit, még áll s állani fog, mert hivatva van a vallás világának egyetlen napja lenni. Ti látjátok itt először kitűzve a szabad gondolkozás ama lobogóját, melyet az unitárismus alapitója s martyrja akkor lobogtatott, midőn az addig nagy és szabad Magyarország, nemzetiségével s nyelvével együtt, a kis, de szabadabb Erdély földére szorult volt. E napsugár járjon előttetek, e lobogó lelkesítsen. Ejtsetek velem együtt örömkönnyeket e napon, jöjjön bár e derűre ború. E nap története legyen arany-könyvbe írva s ti magatok is legyetek egy-egy aranykönyv, melyből olvasva, a késő nemzedékek is lelkesülést nyerjenek. Legyetek üdvözölve s támogassátok gyenge szolgátokat nagy munkájában bizalommal, buzgósággal. Ne emlékezném-e meg rólatok, anyagiakban és szellemiekben egyaránt gazdag szabad Angliában s Amerikában lakó hitrokonaink!? Legyetek üdvözölve a távolban! Fogadjátok forró köszönetünket e napért, melynek földerülését főleg nektek köszönhetjük. Én éreztem a szellemet, mely közöttetek honol, én láttam a buzgóságot, mely közöttetek munkál, én tudom, hogy ily áldozatokat csak nagy nemzetek nagy fiai tesznek. Fogadjátok izenetünket, hogy a nyert erkölcsi és anyagi támogatás minket lelkesít, belénk életet önt; mi élni akarunk, életet követelünk. Fogadjátok izenetünket, hogy e támogatás mellett, mi prófétákat támasztunk; mi templomokat építünk, ha nem is kőből, de igéből, Istennek ama valódi templomait minden lélekben, mely igazságban imádja Istenét, minden szívben, melynek patakja tisztán csörgedez. Szabad-e üdvözölnöm téged Magyarország szíve, kamráidban az erkölcsös és vallásos, a lelki és szellemi életfentartást eszközlő elemekkel — a hitfelekezetekkel s azok vezetőivel együtt ?! Szabad-e helyet kérnünk s elfogadtok-e a nagy munkatéren, Ígérve, hogy hüs önzetlen munkások leszünk!? Nem hoztunk háborút, hanem üdvözletét : békességgel! Fegyverünk az igazság a lelkiismeretben, mely nem ront, hogy ne építene, nem öl, hogy ne elvenitene. Jöttünk egy kér. vallásos felekezet nevében, melynek létjogát háromszázados történelmi múltja, s eszméinek ujabbkori győzedelme bizonyítja. Jöttünk nemzetünk nevében, mert magyar hazánk, nem
