Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
10 kenységre ösztönzött; hogy búskomorságom felhői csak arra valók voltak, hogy villanyszikrákat támasszanak, melyeknek nyomában hang, szózat támadjon lelkemben: íme adom az én igémet a te szádba.Igen,mert én a lelkészi hivatás kiindulási forrásául e benső szózatot, Isten igéjének e kijelentését tartom, mely nélkül a papnak minden beszéde csak zengő érez és pengő czimbalom. A magába mélyedésnek, az elmélkedésnek ily perczeit keressétek ti is, atyámfiai! mert a gondolatok, mik ilyenkor teremnek, igék, melyek megtisztítják az érzelmeket; az érzelmek megszentelik az életet s forrásaivá lesznek az Istennel közlekedés útjainak, a vallásnak, melyről folytatólag beszélni akarok. Mi a vallás? Ösztön, vágy, mely kielégítésre vár. Az emberi természetnek egy veleszületett sajátsága, mely önmagánál magasabb, szentebb, de vele rokontermészetet keres. Érzet, melyet évezredek folytán oly sok milliók éreztek, de kiindulását, végét alig látták. Tudat, melyet oly sokan fejtegettek, de megmagyarázni nem tudtak. Egy felsőbb ismeretlénytől való függés érzete; érzete egy tiszteletteljes félelemnek, mely az öntudatra ébredt ember lelkében támad egy felsőbb hatalom iránt; érzete a hálának is, melyet a könnyen talált javak élvezete ébreszt az emberi szívben. A primitiv ember öntudatra ébredve, a természet hatalmas működését szemléli s azoknak okát keresve, első tapasztalata az, hogy ama működések rajta kiviil történnek, azoknak útját változtatni vagy megakadályozni nem tudja így önmagát a külvilággal viszonyítva s mérlegelve, érzi az erőt, melynek hatása alatt áll, melytől függ. A patak titokzatos csörgedezése, a tenger hullámzása, a vihar üvöltése, az ég dörgése bámulatot, félelmet keltenek, mely'egy ismeretlen hatalom gondolatát ébreszti. A ragyogó nap, mely minden reggel megjelenve, jóltevő sugarakat szór; a hold mosolya, a csillagok fénye, a föld gazdag terményei, a forrás üdítő vize, melyeket ő — az ember — nem teremtett, de a melyek mégis gyönyörére, javára szolgálnak, a ragaszkodás és hála érzetét keltik fel. E vágyat, e természetszülte tulajdont, ez érzeteket együttesen, vonatkozásuknál fogva, nevezhetnék isten-érzetnek s ez a vallás alapja. Azonban az emberiség haladása fokozatos fejlődés lévén, évezredek kellettek, míg a szellemi miveltség jelen fokára eljutott — egyik nemzedék a másiknak adván át a fáklyát: az ismeretet, a tudományt. Ma előttünk egészben vagy részleteiben a múlt idők munkásságának eredménye áll, melyen okulva egy lépéssel tovább mehetünk. Az erőn túl, mely a függés érzetét kelti, látjuk a tudatot, a bölcsességet; a hatalmon túl, mely félelmet ébreszt, látjuk az észt, mely a
