Első nyilvános unitárius istentisztelet Pesten az ev. Reformátusok Tanintézetének tanácstermében június 13-án 1869-ben (Pest, 1869)

19

lm ez áldásnak enyhítő vize csörgedez számunkra abból az áldozatból is, melyet a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus hozott az emberiség szent ügyének s midőn mi ez áldozatról megemlékezve az úri szent vacsorával kívánunk élni — kérünk — szerezz bennünk igaz megtörődést, hogy készületlen ne lépjünk a szent asztalhoz.

Oh mert valamint egyfelől a te végetlen szeretetedet : úgy másfelől a mi gyarlóságunkat is itt érezzük legelevenebben ; itt, hol gondolatunk egyedül rajtad függ, érezzük, mi sokszor megfelejtkezünk rólad ott künn az életben; itt, hol embertársainkkal együtt imádkozunk, érezzük, mi sokszor egymás ellen törünk ott, hol szintén testvéreknek kellene lennünk, s igy rontjuk meg a törvényt, mely azt parancsolja, hogy szeressünk téged és szeressük felebarátinkat.

Isten ! irgalom Istene! bocsáss meg nekünk, mint atya megbocsát gyermekeinek s ez által a te jó voltodnak újabb jelét éreztetvén velünk, indíts minket is a te szeretetedre; indíts mindazon erények gyakorlására, melyek által magunkat a te viszont- szeretedre méltókká tehetjük. Legyen e szent cselekvény is, melyet végrehajtani szándékunk, a mi tökéletesedésünknek eszköze. Az Ur Jézus haláláról való megemlékezésünk szolgáljon szivünk nemesítésére, kegyességünk ébresztésére, szolgáljon vallásos hitünk és reményünk megerősítésére.

Miután a férfiak úrvacsorát vettek :

Valahol ketten vagy hárman az én nevemben egybegyülnek ott vagyok ő közöttök. E szavakkal biztatá az ur Jézus tanítványait. Oh kérünk szent Isten! add az ő szellemét köziukbe is, hogy éljünk többé nem mi, hanem a Krisztus éljen mi bennünk és mi ő benne szüntelen. Ámen.

Miután a nők vettek :

Egy a szükséges dolog: Mária pedig a jobb részt választotta. E szavakkal csendesítő le Jézus az ő testvére miatt neheztelő Márthát. Oh kérünk, szent Isten, ismertesd meg velünk is ama szükséges dolgot, mely nélkül hiában fáradunk, add nekünk is az élet-2*