Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

diáknak s megér ez annyit vasárnap is, mint egy órai tovább lustálkodás.

Akik ezt a szellemet csak könyvekből olvasták s úgy ismerkedtek meg vele, azok a fővárosi élet könnyed modernségével, hogy úgy mondjam élnevethetnek e sorok felett. „Ami jó volt Kolozsvárt és Székélykeresztúron, az nem feltétlenül jó a modern Budapesten.“ De kedves szülök, ne feledjétek, nincsen ám kétféle unitárismus magyar rögökön. És ami jó volt s ma is jó Kolozsvárt és Keresztáron, az vagy jó Budapesten is, s úgy itt is unitáriusok az unitáriusok, vagy nekünk itt nem jó s akkor keressetek valami más nevet, mert az unitárius névhez lassan így nem lesz semmi közünk Budapesten. Ahány gyerekünk, annyiféle iskolába jár, de unitárius iskolába egy sem. Csak a hittanóra s az Istentiszteletek az egyetlen adottság, ahol gyermekeinkben az unitárius közösség érzete kifejlődhetik.

Ma hiába fizetik a szülök odaadással az egyházi adójukat, jövendőnket csak akkor biztosíthatjuk, ha gyermekeinkben a testvéri öszszetartozás érzését megerősítjük. Erre kell a hittanóra és az Istentisztelet. Hogy áldozatokkal jár úgy a szülök, mint a gyermekek részéről?

Istenem, hát Dávid Ferenc sem farsangi kedvtelésből halt meg a dévai börtönben s az unitárius élet értékét azóta is mindig az érette hozott áldozatok mérték meg. Milyen rossz a, csonkahasai diáknak, hogy egy héten többet

37