Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

meg. Hisszük, hogy kispesti, pestszenterzséheti és csepeli híveink, akiknek egyrésze már amúgy is belekapcsolódott a pestszentlőrinci gyülekezeti életbe, még jobban odatapad a pestvidéki szór vány egyház életéhez, s táléin nem lesz messze az az idő sem, — talán egy idejében érkező nemes adomány vagy hagyaték segítségével, — amikor a csepeli és pestszenterzsébeti határban is építhetünk egy kis unitárius hajlékot, hogy híveink ott is saját templomukban dicsérjék az egy igaz Istent.

Az országnak két egymástól távolfekvő végében gyulladt fel az elmúlt esztendők folyamán az unitárius eszme lángja, s talált termékeny talajra magyar népünk lelkében. Két új unitárius, templom hirdeti, hogy antikod az alkalom megnyilatkozik, akkor az unitárius evangélium ereje nemcsak eléri, de táplálni és áldozatraserkenteni is tudja magyar testvéreinket. A dunapataji és kocsordi unitárius híveket több méltatlan támadás érte. Lelkűk újra. megtalált békességéről lepattogzanak a megjegyzések. A dunapataji gyülekezet megalakulása és a templom felépítésének története már ihletett krónikás tollára került, aki munkájában szépen foglalta össze a nehéz hónapok eredményes munkáját. A kocsordi unitáriusság életmegnyilvánulásainak feljegyzésére is sor kerül, s ott majd felelünk azokra a megjegyzésekre, melyek felett amúgy is a történeteni fog ítéletet mondani. Mindkét új templom székely tervező mérnök: Szinte

28