Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Mit tehetek én?

vannak, ott vigyázzon egy a négyre, ahol hár­man, ott egy a kettőre, de ne engedjünk egyet sem elszéledni a mieink közül, mert kevesen vagyunk és sok az ellenség. Fújja meg a riadót,, aki érzi, hogy köze van ehhez az áldott Egy­házhoz; ébresztgetni az álmatag lelkeket, ne­hogy eljöjjenek éjjel a farkasok és megtizedel­jék az alvókat. fír. Kendecsy Pálné Mit tehetek én? Akár a magunk életéről, akár gyermekeink jövőjéről, vagy az ország sorsáról esik szó, hányszor fog el valamennyiünket kicsiségünk, tehetetlenségünk érzése. Mit tehetek én?. Nincs összeköttetésem, va­­gyonom, hatalmam. Robotom reménytelen, gyermekeimet nem tudom taníttatni, a veszté­be rohanó világot pedig ki tudná megállítani a lejtőn. Nem is érdemes küzdeni... Nem ismerek károsabb, bünösebb szót, mint a kézlegyintést: nem érdemes ... Sem­mit sem veszítünk el végérvényesen, csak azt, amiről önként mondunk le. Szeretnék minden­kit saját hatalma tudatára ébreszteni! Saját hatalmának és felelőségének tudatára! Lássuk hát a lehetőségeket mindennapi éle­tünk .sziik körétől egészen a legszélesebb vonat­kozásokig. Legyünk őszinték: a csiiggedés többnyire 90

Next

/
Thumbnails
Contents