Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitáriusok Dunántúlon

a mult hagyományain kezdődött az egyházi •szervezkedés, mégis hivatkozhatunk bizonyos előzményekre.

A polgárdi-i gyülekezet megalakulásának hírére Veszprém, Zala, Somogy, Tolna és Fejér megyékben néhány év alatt egyre-másra jelentkeztek a leányegyházközségek és szórványok. Ügy látszott, hogy Szigetvár és Sopron között újra megindul az unitárius élet s a kibontott lobogót 300 év múlva ismét ki lehet tűzni a történelmi partokon.

Sajnos, a fundamentum nem tartá meg a nagyobb épületet. A hitbuzgóság hiánya lehetetlenné tette az áldozatkészséget. A szórványok eltűntek, megsemmisültek. A Polgárdival egy időben született apróbb gyülekezeteknek már csak emléke él, ha él.

45 év alatt Polgárdi központban 13 lelkész próbálta ki fiatalos lelkesedését, de sem magában az anyaegyházközségben, sem a nagy területen szétszórt gyülekezetekben maradandót alkotni nem tudott. Az önkéntes egyházi adózás elvét valló gyülekezetek nagyobb áldozatot nem hoztak. S az így állandóan fogyatkozó lélekszám minden jóakaraté törekvést meghiúsított.

Trianon érdeme, hogy tősgyökeres unitárius híveink szaporodása megjavította a statisztikát. Dunántúl különböző városaiban kisebb-nagyobb szórványokban ápolják az ideszakadtak az unitárius gondolatot.

A közelebbi években újra keletkezett Somogy, Veszprém vármegyékben, 4 községben

70