Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Az unitárius misszió feladatai

egyet jelent. Benne van aztán egy-egy kicsi székely falunak a képe, ahol bölcsőnk ringott, egy templom, amelyben először zsoltárt énekeltünk, egy temető, ahol őseink pihennek s nem kismértékben egy-egy falusi iskola, a székelykeresztúri és kolozsvári gimnáziumok emléke. Ezeken a különben nagyon drága lelki tényezőkön felül azonban estik kevés embernek a lelkében él ott annak a tudata, hogy a hit, melyet az unitárius egyház tanít, az embernek mindennél drágább kincse. Drágább, mint bármekkora vagyon, mert, ha az elvész, a hit akkor is megmarad és vigasztal. Drágább, mint maga az élet, mert hit nélkül élni nem lehet, öntudatos unitáriusnak nevezem én azt az embert, aki hitvallása minden erejével értékének és igazságának teljes tudatában van és ettől a tudattól indíttatva minden erejével egyháza szolgálatába áll, hogy az egyház mások számára is minél szélesebb körben, minél eredményesebben hirdethesse szent vallása boldogító hit igazságait.

Kevés számú híveinknek csak kis töredéke nevezhető ilyen értelemben öntudatos unitáriusnak. Nekünk tehát először saját híveink körében kell hittérítő munkára indulnunk. Bármilyen szép és magasztos legyen is hitvallásunk, addig, amíg saját magunk se becsüljük meg annak értékét eléggé, nem várhatjuk, hogy az másokra nagyobb vonzóerőt gyakoroljon. 8 az egyház, melynek ügyei iránt saját hívei se mutatnak elég érdeklődést, lélekszámában és erkölcsi súlyában gyarapodni

66