Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Márk evangéliuma

ezzel a zokogó sóhajtással végződik s ezzel, de meg a többi leírásával is annyira emberi színt adott evangéliuma bősének, hogy mérhetetlen veszteség lett volna, ha ez az evangélium meg nem íródik, vagy megírva az idők viszontagságaiban elkallódik. A földkereség nagy lelki vezéreiről sok mindent összeírtak, amelyek alkalmasak a babonás hiszékenység táplálására? de épen a legnagyobb lélekről ilyen emberi képet írni, ehhez valóban elhivatás és gondviselésszerű ihletés kellett.

Ebben az esztendőben olvasgassuk minél többet ezt az egyszerű evangéliumot úgy, ahogy a naptári részben közölt beosztás mutatja. Találunk e beosztásban Máté evangéliumából származó néhány tanítást is, azért, hogy tetteinek folytonos szemmel tartása mellett meg ne feledkezzünk Jézus tanításairól sem.

Néhány szóval meg kell még emlékeznünk arról, hogy Márk evangéliuma szolgált alapul Máténak és Lukácsnak evangéliumuk megírására. Szövegét majdnem szószerint átvették, itt ott megszakították s alkalmas és alkalmatlan helyen beledolgozták Jézus tanításait, amint azt az „Ur szavai“ című iratban találták. Máté kissé ügyetlen és elfogult feldolgozó volt, aki Jézusról többször torz képet festett. Annál ügyesebb és pompásabb festő volt Lukács, akinek evangéliuma, amint, azt már többször említettük, a legragyogóbb tükre egy fenkolt, nagyszerű életnek, amelynek párját sem azelőtt, sem azóta nem találjuk az emberi történelemben. A tavalyi évkönyvben bárki tájékozódhaiik a Má48