Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Unitárius irodalmunk kérdései

sabb palotával; — engedtessék meg nekem,, hogy a társaság jövőjét, hivatásszerű teljesítéseit, álmodó álomképem megvalósulását bizó’ hittel remélhessem, s e remény megvalósítására öntudatos unitárizmusunkat is segítőül hívhassam.

Ha magyarországi hittestvéreink önállóan szervezkednek is, ez nem megoszlást, nem az egymás iránti érdeklődésünk halványodását jelenti, faji és hitvilági érdeklődésünk s célunk azonos marad. Ez egység érzetének s együttmunkálásának legerősebb vára az unitárius irodalom. Várnak nevezem, mert nagy elődünk Jakab Elek az 1850-es évek abszolutizmusára vonatkoztatva úgy állapította meg, hogy „az abszolutizmus ellen csak az irodalom volt az a paizs, melyről lepattant a hatalom golyója, a nemzet lelke a könyvek és lapok bástyáiba vonult vissza s onnan védte szent örökünket.“ A jeles Emmerson pedig azt mondá: „minden ember idézet őseiből“, s őseinket megismerni mégis a legelemibb kötelességünk, hogy példájukat követhessük, s főleg, hogy önmagunkat is megismerhessük.

Dr. Ferenczy Géza.

32