Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Dávid Ferenc Egylet

ból és vigasztalóink voltak a nem szeretem napokban.

A serajevói pisztolydörrenés s az azt követő ágyúlövés elsöpört minden keresztény megmozdulást. Az ifjúsági kör kiürült, a háztartási alkalmazottak szépen induló munkája megszűnt s a Dávid Ferenc Egylet működése elé is akadályok gördültek. A gázvilágitás felmondta a szolgálatot, délután nem tarthatta üléseit. Az orgonából a sípok a harctérre kerültek, csak az egyszerűbb egyháziénekekre lett alkalmas az orgonánk. Harctérre kerültek az apák, a fiák, a testvérek. Később megkezdődött az élelmiszerért való ácsorgás, a pénz romlása, a kukoricakenyér, a nélkülözés és a nyomor. A harcterekről sok szenvedés és nélkülözés hire jött, jöttek haza a sebesült és nyomorék hősök, még több haza se jött többé és nem jött hir a harctéren levőkről. Különösen a fogságba levők szenvedéséről jöttek rémhírek, melyek sokszor fájdalom, valók is voltak. Kinek volt kedve felolvasásra menni. Nagy ritkán felemelte vigasztaló, lelket erősítő hangját Perczelné Kozma Flóra, Ürmössy Miklós, Józan Miklós, később dr. Boross György és dr. Csíki Gábor s némelykor sikerült is egy-egy órát kiemelni a gyász, a baj, a rémülés és a letargia órái közül. Jöttek a forradalmak a maguk sötétbeugrásával és az örökös rettegéssel párosult nincsentelenséggel, oly jól esett egy-egy órát a templomban tölteni együtt és utána a lelkészi irodán találkozni egymással, legalább látni egymást. Milyen más tűz volt ez a forradalmi tűz és milyen más tűz a reformáció örök tüze. Ha a reformáció tüze

96