Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Mibe kerül egy új templom?

ezek az életcseppek átkristályosodjanak s lassan minden szemernyi áldozatból legalább egy darab tégla legyen. A mérnöki tervekre bizony — ha nem elég a pénzünk — sok könnyet hullatunk, amig a vonalait beültetjük a földbe és talpraállítjuk a kéklő égbolt alá. Amikor a gyülekezet lelkében kialakult, életrejegecesedett a templom, akkor megkezdődik a munka. Ez a legszebb fejezete az unitárius templomok épitéstörténetének. Olyan, mintha az istenországa feszítené roppant erőit benne. Megcsattogtatja fenséges szárnyait a lelkesedés, a lassan ébresztett öntudat kiosztogatja a munkáseszközöket kicsinynek és nacynak. Suhannak az ásók a drága magyar földben, csattog a kalapács, sikolt a fűrész, pattognak a fehér mészszemecskék a vízben, röpülnek a téglák kézből-kézbe, formálódnak a gerendák, nőnek a vastraverzák és ezt az imádságos igyekezetei templomi egységbe fogja össze egy megértett gondolat: amit a hívek végesnek as építő munkából, as nem kerül pénsbe. Nyugdíjas emberek, mintha megfiatalodnának, reggeltől estig dolgoznak. Kenyérkereső napi munkájukból a többiek nem családjukhoz, hanem az épülő templomhoz sietnek, hogy ők is dolgozzanak. Aki teheti, most veszi ki a nyári szabadságát, mert az osztályrészét mindenki hordozni akarja.

A pestszentlőrinci templom épitéstörténetének ezt a fejezetét végigéltem és úgy érzem, hogy soha sem tudok eléggé hálás lenni érette a jó Istennek, mert életemnek ez volt a legszebb élménye. Látni azt, hogy a kis egyházközségnek minden tagja a megpattanásig feszült oda-66