Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Unitáriusok Angliában

melyet értelmileg ha kifejezünk, kapjuk a hitelveket, E kettőnek a viszonyát, hogy vájjon helyesen van-e kifejezve az a hang, állandó ellenőrzés alatt tartja a ráció, az ész. Mi lehetne más az unitárizmus feladata, mint ügyelni arra, hogy lelkünk Isten-érzete helyesen fejeződjék ki, azaz, hogy hitelveink tényleges élmények kifejezései legyenek.

Nézzük most már az egyes egyházközségek életét. Minthogy minden vallásos megnyilatkozás külsőleg az istentiszteletekben jut kifejeződésre, nézzük végig egy istentiszteletnek a lefolyását, vagy gondolatban vegyünk részt egy angol unitárius istentiszteletben. — Ha bemegyünk egy angol unitárius templomba, már a templom külseje azt a benyomást kelti bennünk, mintha egy katolikus templomba tévedtünk volna, azzal a különbséggel, hogy innen hiányzik az oltár. Az a misztikus félhomály, a csúcsíves ablakok freskógyüjteményének szinpompája, a pap különös, a mienktől elütő öltözete, mondatai, melyeket a hívek utána mondanak, a a Miatyánk éneklése, a templomi kórus szereplése, mind-mind ezt a benyomást látszanak erősíteni az emberben. Az istentisztelet természetszerűleg két részre tagolódik. Az egyik a lithurgikus rész, amelyben lelkész és gyülekezet részt vesznek. A másik részt az egyházi beszéd tölti ki. A lithurgikus rész vagy egy imával, vagy a templomi kórus belépő énekével veszi kezdetét, majd a lelkész a szertartásos könyvből egy, a hívek által is követhető mondatokból és feleletekből összeállított részt olvas fel. Azután a Bibliából olvas fel kétszer, miközben

4

49