Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Unitáriusok Angliában

késén mutatják, hogyan vélekednek rólunk, magyarokról az angol nép fiai, akinek nem adatott meg, hogy ismereteit kellőképpen kiszélesítse s hazája határain túl is lásson.

Ezekután lássuk most már, hogy mi magyarok mit tudunk az angolokról. Azt mindenesetre előre bocsátom, hogy a földrajzban inkább otthon vagyunk. Legalább is nem küldjük őket Ázsiába. Tudjuk továbbá azt is, hogy Angliában köd van. Hallottunk valamit a golf-áramlatról is. Még azt is tudjuk, hogy unitáriusok is élnek itt szép számmal. Sőt láttunk is közülük nem egyet, hallottuk érdekes zengzésű nyelvüket, mikor üdvözöltek bennünket egyik vagy a másik templomban. De már arról, hogy mikor, hogyan- keletkezett az angol unitárius mozgalom, ki volt az alapítója, hol terjedtek el s milyen a mai helyzetük kevesebbet tudunk. Akkor, amikor ők világokat elválasztó óceánokat utaznak át, hosszú mérföldeket tesznek meg, hogy Amerikából ellátogassanak ide, sőt könyvtárunkban is búvárkodnak, hogy történelmünket is megismertessék honfitársaikkal, akkor ők is megérdemelnek tőlünk annyi figyelmet, hogy valamivel többet tudjunk róluk, mint pusztán csak azt, hogy ők is unitáriusok.

Az angol unitárius mozgalom jóval későbbi eredetű, mint az erdélyi testvérhajtása, mely csaknem két és fél évszázaddal előzte meg azt. A tordai országgyűlés, amint tudjuk már, 1568- ban kimondja a vallásszabadságot, mely szerint „kiki azt a vallást követheti, amelyet inkább akar“. Ezzel szemben az angol unitárizmus

44