Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

ott kell keresnie, ahol van — a népben. Ezt az igazságot fektette le a hazai ref. egyház új törvényében s ezt iktatta a napokban törvénykönyvébe a magyar evangélikus egyház zsinata az alábbi szavakban: a magyarországi evangélikus egyházban a hatalom forrása az egyh ízközség s igy az egyházak törvényhozásában is, kormányzatában is, az összes jogosult egyháztagok akarata érvényesül.

A román uralom alatt nagy jelentőséget kaptak az ősi egyházkörök és esperességek. Szerepük ma olyanszerű, mint a magyar világban a vármegyéké és az alispánoké. Ma még épen álló bástyák, amiket lerombolni nem tudott a hatalom. Erős fényű őrtüzek, amiket népünk közvetlen közelről táplál. Erdélyben már volt idő, amikor az akkori hatalom nem engedte betölteni a püspöki széket. Az egyház élete azért nem szakadt meg, mert a vidék központi közvetlen irányitás nélkül is őrizte az ősi oltárokon a szent tüzet. Erdélyi egyházunkban senki nem is tudja elképzelni az unitárius életet egyházkörök és esperességek nélkül.

Erdélyben 8 ilyen körben éli Istentől rendelt életét a változott körülmények között egyházunk. Sokkal erőteljesebb lelki megnyilvánulásokban, mint a béke időben. A maga emberségére utáltán a már emlitett kulturházakon kívül mélyen ereszti gyökérszálait a nép szivébe gyülekezetei, nőszövetségei, ifjúsági egyesületei, dalárdái, könyvtárai, ifjúsági konferenciái révén. Sok helyen még kezdeti állapotban vannak ezek az alakulatok, de a nagy rész már benne áll az új kerékvágásban; csöndes, kitartó,

40