Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

unnának felső tagozata fölött. Évi pár ezer pengővel meg lehetne menteni. Annyival, amennyi egy álláshalmozó nagy úr évi szivarszámlája nálunk. Összeomlása gyógyíthatatlan sebe lesz az erdélyi unitárius egyháznak. Tárt kapuja a magyarságra törő román támadó hadjáratnak.

Ennek a fájdalmas sorsú iskolának ellenlábasa — sajnos, így kell nevezni! — a kolozsvári főgimnázium. Háromszáz éves tündöklő hagyományokkal, fenntartó alapitványaitól megfosztottan, 3—4 másik főgimnázium erős versenyében.

Az utóbbi években keserű testvérharc dúlt a főgimnázium körül. A harcban a kolozsvári maradt felül. Sokat szenvedett egyházunk alig ért még ilyen küzdelmet. Ennek a küzdelemnek speciálisan unitárius voltát mutatja az a tény, hogy kiváló olyan unitárius férfiak mentek tetemes személyi áldozatokkal a társadalmi úton fenntartott székelykeresztúri főgimnázium felső tagozatának támogatására, akik az egyház törvényhozó testületében kénytelenek voltak a kolozsvári mellett — és a keresztúri ellen szavazni.

Mindkét főgimnázium elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar kultúra szolgálatában. Mindkettőnek állandóan feje fölött függ a Damokles kardja, mindkettő kéri-várja magyarországi testvéreinek rájuk gondoló szeretetét és segítő kezét.

Tüzek az éjszakában.

Gyermekkori kedves emlékeim elevenednek föl lelkemben, amikor a kedves székely falvak

37