Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

Nem történelmet akarok Írni az erdélyi uni­tárius anyaszentegyházról. Csak azokra az erőfor­rásokra kívánok rámutatni, amelyek eddig fenn­tartották és azokra a sebekre amiket a változott körülmények ejtettek egyházunk testén-lelkén. S aztán kérni akarom minden jó magyarországi unitárius testvéremet — segitsen gyógyítani a vérző sebeket és az ősi unitárius öntudat ébren­tartásával menjen segítségére kálváriát járó erdélyi hitrokonainknak. * Erdély nemcsak geológiai alakulata folytán, de népének lelkisége, gondolkozása, egyházi élete tekintetében is különálló és különélő zárt egy­ség. Más ágbolt, más világszemlélet, mint a magyar. Akik nemcsak a gyorsvonatról ismerik a magyar népet, tudják milyen nagy a különb­ség az erdélyi és a magyarországi ember között. Ugyanaz a zsoltár másként zendül a magyar és másként a székely ember ajkán. Mások az emlékei, mások a szokásai. A székely embert az erős román nyomás a templom köré csopor­tosítja. Az alföldi magyar a háború-, a Károlyi­féle felfordulás idején s a bolsevista hónapok­ban szétrebbent templomától. Nem éppen köny­­nyü helyzetünkben csak egy megoldás van szá­munkra. Olyanná kell formálni magyarországi születésű híveinket egyházi téren, mint a mi­lyen a székely unitárius. Ha ezt meg nem tud­juk tenni, híveink lehetnek igen jó kereszté­nyek, de erdélyi értelemben unitáriusok igen kevesen. Senkinek sem kell bővebben magyarázni, 34

Next

/
Thumbnails
Contents