Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Az erdélyi unitárius anyaszentegyház

Nem történelmet akarok Írni az erdélyi unitárius anyaszentegyházról. Csak azokra az erőforrásokra kívánok rámutatni, amelyek eddig fenntartották és azokra a sebekre amiket a változott körülmények ejtettek egyházunk testén-lelkén. S aztán kérni akarom minden jó magyarországi unitárius testvéremet — segitsen gyógyítani a vérző sebeket és az ősi unitárius öntudat ébrentartásával menjen segítségére kálváriát járó erdélyi hitrokonainknak.

*

Erdély nemcsak geológiai alakulata folytán, de népének lelkisége, gondolkozása, egyházi élete tekintetében is különálló és különélő zárt egység. Más ágbolt, más világszemlélet, mint a magyar. Akik nemcsak a gyorsvonatról ismerik a magyar népet, tudják milyen nagy a különbség az erdélyi és a magyarországi ember között. Ugyanaz a zsoltár másként zendül a magyar és másként a székely ember ajkán. Mások az emlékei, mások a szokásai. A székely embert az erős román nyomás a templom köré csoportosítja. Az alföldi magyar a háború-, a Károlyiféle felfordulás idején s a bolsevista hónapokban szétrebbent templomától. Nem éppen könynyü helyzetünkben csak egy megoldás van számunkra. Olyanná kell formálni magyarországi születésű híveinket egyházi téren, mint a milyen a székely unitárius. Ha ezt meg nem tudjuk tenni, híveink lehetnek igen jó keresztények, de erdélyi értelemben unitáriusok igen kevesen.

Senkinek sem kell bővebben magyarázni,

34