Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)
Péterfy Tamás: A nagyajtai gyógyító asszon
vászon zsákocskában valának felkötve a padláson a kakasüllőre, a kamrában a gerendára. Készítményeihez nagyon sokfélét használt a gyógyszertárból és a nagyajtai süketpatikárus valóban becsülte a nagyasszonyt, mint tömegfogyasztót, aki a betegekkel vásároltatta meg a patikából szükséges gyógyanyagokat. A nagyajtai gyógyító asszony receptjei. Szamárhurut. A gyermekeket fájdalmasan kínzó, ragályos köhögés, amelyet legbiztosabban levegőválloztatással lehet gyógyítani. A gyógyító asszony bojtorján virágteát (Flores farfarae) használt, ami a keserű lapinak virágbimbójából készült, árnyékban szárítva. A köhögő gyermeknek nem adtak enni uzsonnára, vacsorára. Félliternyi vízben jól elfőzte a szárított bojtorján virágot, majd leszűrte, mézzel a keserűségét csökkentette és amilyen melegen csak bírta a gyermek szája, lefekvéskor megitatta. Arra vigyázott, hogy á beteg gyermek izzadás közben legalább két óráig le ne rúgja a takaróját. A szamárhurut már az első nap meggyógyult, csak nagyon elhanyagolt esetben volt szükség három napi ismétlésre. A pállott száj nevezésü igen kellemetlen betegségre a gyógyító asszony csombort főzött (kakuk fű = Thymus vulgaris). Az üde zöld csomborból egy maréknyit szedett, azt árnyékos helyen megfonyasztotta és a még nem teljesen száraz fűvet három deci vízben elfőzte. A beteg lefekvéskor kimosta száját, fogait a főzet levéve], a megfőzött csombornövényt pedig fájó ajkára kötötte éjszakára, amitől biztosan 66
