Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Pethő István: A 345. sz. János Zsigmond cserkészcsapat

tisztásnak, melyen mi táborozunk. Egész élettörekvésünknek örök szimbóluma az a gyönyörű csapatzászló, amelyet a Budapesti Unitárius Nőszövetség készíttetett és ajándékozott a mi fiainknak. Soha sem fogjuk elfelejteni azt a meghatóan szép ünnepélyt, melynek keretei között 1933 junius 15-én a Koháryutcai templomban főtisztelendő Józan Miklós p. vikárius átadta a magyar és székely s az unitárius címerrel díszített csapatzászlót a hivatásának. Ott voltak az összes társadalmi egyesületeink képviselői és együtt örvendtünk annak a gondolatnak, hogy a mi nagy szegénységünkben cserkészeink ilyen impozáns zászlón viszik magukkal a gödöllői jamboreera az unitárius áldozatkészség tanúbizonyságát.

1934 május 5-én méltó keretek között ünnepeltük nyilvános csapatünnepély keretében megalakulásunk ötödik évfordulóját. A legjobban a résztvevő közönség tudná megmondani, hogy milyen kedvesek voltak azok az élőképek, amelyek szinesen elevenítették meg az elmúlt ötesztendő változatosan gazdag cserkésztörténetét. Nem sokkal később ezeket a spines életképeket diapozitiveken örökítettük meg és vetitettképes előadáson mutattuk be az unitárius közönségnek.

Hosszú és tanulságos volna ez a magyar unitárius cserkésztörténet. A múlt szépségeit jó feleleveníteni, hogy tanuljunk belőlük. Most azonban az élet sokkal ütemesebb tempóban törtet előre, minthogy sok időt engedne a csevegésre. A jelen apró lépcsőin isteni terv szerint zuhanunk folytonosan az ismeretlen jövendőbe. És a jövendő mindig bizonytalan. Nekünk, unitárius cserkészeknek azonban van már egy bizo-52