Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)
Buzogány Anna: Hogyan jött létre az Unitárius Nőszövetség
részletezésére sem térhetek ki. Akit érdekel, az évi jelentésekből úgyis tájékozódhatik. Csak annyit kívánok hangsúlyozni, hogy adományaink, segítségünk nemcsak a testi szükségletek fedezését célozzák, hanem a lelket keresik és a lélekhez szólnak, mert tudjuk, hogy egy megértő testvéri szóval nyújtott falat kenyér sokszor többet ér, mint a rideg szivvel adott bőséges ajándék. Ezért kisérjük figyelemmel a családok életét, ezért támogatjuk főképpen az iskolásgyermekeket nevelő családokat. Ez a cél lebeg a szemünk előtt karácsonykor, amikor nemcsak a gyermekeknek akarunk örömet szerezni, hanem arra törekszünk, hogy lehetőleg ne legyen unitárius család, amelynek a szeretet ünnepén tűzhelye hideg és asztala teritetlen marad. Ezt célozzák a diákvacsorák is, amelyekkel az otthon melegét igyekszünk pótolni a szülői háztól messze elszakadt ifjak számára. Ez a cél indít bennünket arra, hogy most újból összegyiijfsük a fővárosban szolgáló unitárius leányokat és aszszonyokat. Hogy a nehéz viszonyok között és csekély anyagi erőnk mellett mégis eredményt tudunk felmutatni, azért a jó Isten után elsősorban azoknak kell köszönetét mondanunk, akik megértő lélekkel támogatnak bennünket: egyházunk vezetőségének, amelytől évről évre tetemes anyagi támogatást kapunk, az Unitárius Misszióháznak, amely az amerikai testvérektől érkező ruhaadományokat, valamint a pénzküldemények egy részét is a Nőszövetség rendelkezésére bocsátja és szegény iskolásgyermekeinket karácsonyonként cipővel látja el, azonkívül mindazoknak a lelkes unitárius 4!
