Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Ferencz József: A nagyvilág unitárizmusa

kitörése óta elsőizben. Ezt a gyűlést követi egy másik még nagyobb sikerű konferencia Prágában (1927). A mozgalom vezetése a megindulás harmincadik esztendejében 1930-ban átkerül az európai konti­nensre, ahol a központi titkárság vezetésére a hollan­diai szabadelvű protestánsok vállalkoznak. Arnhem­­ban tartott ülésen már uj szervezett alakulatot kap a konferenciás szervezet, amikor az eddigi laza kap­csolatot, az eredményesebbnek tartott tagság szoro­sabb szálaival cserélik fel. A szervezkedés uj cimet vesz fel: International Association for Liberal Chris­tianity and Religious Freedom, magyarul: A Vallás­­szabadság és a Szabadelvű Kereszténység Nemzetközi Társulata. — A társulati alapszabályok körülírják a célkitűzéseket is: a) Összeköttetéseket keresni és fenntartani minden országban ama szabadelvű keresz­tény csoportokkal, amelyek a vallást és a szabadságot igyekeznek egyesíteni, s növelni a barátságot és együttmunkálkodást azok között, b) Szorosabb egy­ségbe kapcsolni a történelmi szabadelvű egyházakat, a különféle egyházak szabadelvű elemeit, és a vallás szabadságáért küzdő elszigetelt gyülekezeteket és munkásokat, c) Ápolni a barátságos viszonyt az egész világon más szabadelvű vallásos csoportokkal. — A szervezkedésnek ma már nagyon sok rendes tagja van s több államból levelező tagcsoportjai is vannak. A központi titkárság statisztikai adatai szerint a szer­vezet ma már mind az öt világrészt behálózza s húsz különféle országban rendelkezik rendes tagcsoportok­kal, akik konferenciai összejöveteleiken mintegy húszmillió lelket képviselnek. A szervezetnek minden európai államban van tagja, de helyet foglalnak 26

Next

/
Thumbnails
Contents