Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Ferencz József: A nagyvilág unitárizmusa

kezdettől fogva külföldi akadémiákon tanulnak, a jártukban-kel tűkben sokfelé megfordulva, értékes kapcsolatokat létesítenek. A XVII. század folyamán a lengyel-magyar unitárius kapcsolat még csak erősödik s a kiüldözött lengyel unitáriusok egy csoportja Erdélyben talál uj hazát. A XVIII. században erős baráti szálak fűződnek a hollandiai remonstránsokhoz, akiknek nagylelkűsége és áldozatkészsége megnyilatkozik nemes jócselekedetekben is, amikor a kolozsvári leégett s akkor még unitárius főtéri templom felépítéséhez nagyobb összegű támogatással sietnek. A XIX. század elején alakul ki rendszeres kapcsolatunk az angol és a század közepe után az amerikai unitáriusokkal, melynek áldásos voltát még ma is erősen érezzük. Ugyanezen kor teremti meg, a ma sajnos kissé elhanyagolt kapcsolatot a német és francia szabadelvű teológusokkal, mig a jelen században, különösen a világháború után uj erővel megindult egyházi munkánk majdnem minden európai országgal, sőt a távol kelet Japán, India unitáriusaival is felvette a személyes érintkezés szálait.

Már a múlt század folyamán erős vágy égett sokak lelkében, hogy a nagyvilágon szétszórtan élő unitáriusok között bensőségesebb kapcsolat létesüljön. Ennek a gondolatnak az apostola a budapesti unitárius egyházközség is, amikor 1896-ban a magyar nemzet ezeréves emlékünnepélyéhez kapcsolódva, itteni templomunkban egy nemzetközi unitárius konferenciát rendez. A gondolat azonban csak nehány esztendő múlva tud szervezett formában is testet ölteni. Az amerikai unitárius társulat háromnegyedszázados jubileumi ünnepélyeire összegyűlt kiküldöt-24