Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

dr. Iván László: Hogyan olvassuk a bibliát?

Ezek azok a részek, amelyek a bibliának «aranykincstárát» teszik. Azt lehet mondani, hogy ezzel a válogatással szinte a második feladatunkat is elvégeztük. Ugyanis fejtegetéseink elején azt mondottuk, hogy arra is felelnünk kell, hogy mikép lehet elkerülni a múlt idők avult és ma már érdektelen szokásaiba és gondolataiba való beleütközést. A felsorolt könyvek nagyrészt örök igazságokat tartalmaznak, de ha a kevésbé maradandót, a korszerűt is meg akarjuk érteni, úgy nem marad más hátra, minthogy elő kell vennünk egy olyan könyvecskét, amely a bibliai régiségeket ismerteti. Ilyen például Czeglédy Sándor: «Bibliai régiségtudomány» és Carpenter—Derzsi: «Palesztina Jézus korában.» c. könyve. Ennek segítségével a teljes bibliát át lehet tanulmányozni, de mindig abban a sorrendben, ahogy fennebb le van írva.

Bármily régi könyv is a biblia és bármennyire avultak is ma már egyes részei, örökre fennmarad annak az a része, amely a váltózhatatlan isteni és emberi igazságokat tartalmazza. Hogy melyek ezek a részek, azt megmondja mindenkinek a saját lelkiismerete, amelyben az isteni szentlélek ereje működik. «Kétség nélkül szentlélek által leszünk Krisztusnak juhai, melyek a hamisat az igaztól meg tudják választani és az Írásnak igaz és tulajdon értelmét találni.» így mondja a mi Dávid Ferencünk s hozzáteszi, hogy ezt a nagy adományt, az örök igazságok meglátásának tehetségét csak könyörgéssel, szivbeli alázatossággal lehet megszerezni. Aki tehát a bibliát olvassa, vagy olvasni akarja, abban legyen meg legelső sorban a vágy a tiszta igazság, a kiolthatatlan örök fény után. Ez a bibliaolvasás kezdete és vége. dr Jván Lászl6

22