Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Józan Miklós: Unitárius Egyház

Unitárius Egyház.

Az unitárius egyház, mint a XVI. század reformátori mozgalmának liberális szárnya, 1568-ban a tordai országgyűlésen nyert szabad vallásgyakorlatot János Zsigmond fejedelem uralkodása alatt. Alapítója és első püspöke Dávid Ferencz volt. Korának egyik leghíresebb egyházi szónoka, aki irodalmi téren is maradandó érdemeket szerzett.

Az unitárius vallás alaptétele az Isten egysége és osztatlan volta. Amint elnevezése is mutatja, a trinitárius állásponttal szemben azt tanítja az ujtestamentum alapján, hogy az Isten mind lényegében, mind személyében egyetlen egy.

Az unitárius vallás szervezetét a többi történelmi egyházzal együtt országos törvény védte az idők során Erdélyben, ahol állandó gyökeret vert. A magyarországi részekben csak az 1848. XX. t.-cz. 1. §-a biztosította az unitárius vallás törvényes jogait az Erdély és Magyarország között létrejött unió kapcsán.

Az erdélyi részeken kezdetben több, mint 400 gyülekezett állott fenn. Hívei vezető szerepet vittek a városok igazgatásában, sőt az országos politikában is. A magyarországi részeken is voltak virágzó gyülekezetek, de ezek a XVII. század vége felé megszűntek.

Budapesten a kiegyezés után, 1869-ben volt az első unitárius istentisztelet. Kolozsvári lelkész, később

lt