Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

2. Nem hozunk mi semmi mást, (Tömjénfüstöt, áldozást)

Csak dobogó sziveket.

Tudjuk, hogy a hozzád omlót Fölfogod s az el nem mondott Sóhajt is megszívleled.

3. Oh te, föl nem fogható,

Mindent céllal alkotó,

Láthatatlan akarat.

A sújtó kéz, tudja, mit mért,

Azt is tudja mindig, hogy mért, Áldott legyen szent neved.

54.

Dallama: 237. Dicséret, dicsőség.

1. Mindenható Isten. Teremtményid édes Atyja, Szent házad szerelme Szíveinket ím meghatja. Rólad zengjen buzgó énekünk,

Istenem, hogy véled lehetünk,

Boldogabban ver mindjárt szívünk.

2. Szenteld meg, Istenem, Érted buzgó igyekvésiink Hozzád hogy illendőn, Tehessük meg tiszteletünk öntsd ki mi ránk áldott lelkedet,

Megújülva mondhassunk neked Diadalmasan szép éneket.

3. Tedd élővé köztünk Benned való bizalmunkat, Értesd meg mivelünk Célját-végét harcainknak. Kishitün ne lankadjon karunk,

Rendületlen vállaljuk bajunk

S jutalmat mástól sohse várjunk.

(Átírta: P. M>

— 32 —

A.Í-