Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

4. Ember, téged szeretett,

Érted élt és szenvedett Ez az áldott Szeretet.

Oh gondolj a keresztfára S a szeretet oltárára Ontsd, ne sajnáld könnyedet.

5. Értünk elfolyt, elepedt Megváltó szent Szeretet,

Hogy felednénk tégedet?!

Add, Uram, szent fiad által Nézzünk szembe száz halállal S szenteld meg e könnyeket.

(P. M.)

127.

Dallama: 96. En Istenem.

1. Bús harangszó Messze hangzó Érc-korongja Szomorúságunk,

Sötét gyászunk Kon’gja-bongja.

2. Oh mert végső, Szivet vérző Nagy próbáját Éppen most vivja Isten fia Halál-harcát.

3. Visszaretten E rémtetten Ég-föld, minden,

S rendet bont rája Megáll, várja: Van-é Isten.

4. Szégyenében Ahogy éppen Kisüt rája,

A nap is fátyolt, Fellegfátyolt Ölt magára.

5. Hát te szivem,

Mért vagy ilyen Érzéktelen,

Még szint se váltasz, Nem szólsz, hallgatsz, így bánsz velem?

94