Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

Dallama : 126. Bús harangszó.

1. Már az ég bealkonyul,

Vak homálya ránk borul,

Ránk szakad a rejtelem. Megpihenni hova térjünk,

Oltalmat mást hol reméljünk,

Ha nem nálad Istenem?!

2. Azt, amivel hajnalod Egész nap csak bíztatott,

Hozza meg az alkonyat,

Azt, amit a lelkünk fájlal,

Gyógyítsa be nyugalmával S űzze el a gondokat.

3. Ha méltatlan szenvedünk,

Ha megcsaltak, ha fejünk

Lehajtanunk sincs hova,

Sebeinkre szálljon szálljon Pihentető édes álom Megnyugtató mámora.

4. S hogyha fölkel hajnalod, Feltámasztod új napod

Fénysugárzó reggelit:

Add, az új nap újult fénye Újabb harcra, új reményre Ösztönözze gyermekid.

(P. M.)

101.

Daliama : 48. Mi Atyánk.

1. Adjunk hálákat az erős Istennek,

Mennynek és földnek szent teremtőjének, Teremtmények bölcs gondviselőjének S éltetőjének.

100.

67 -5*