Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. És az este pihenésre hívja bágyadt tagjaim.

Oh mi édes megpihenni szelíd álom karjain !

Új erőt csak úgy nyerünk, hogyha csendes éjjelünk.

3. De hiába int az éjjel, hogyha lelkem nyugtalan. Mint félénk galamb, az álom elröppen, gyors

[szárnya van.

Istenhez fohászkodom, lelkem így elringatom.

4. Mint töltöttem, mint végeztem e napomat, Istenem, Tettem-é jót, törvényedhez nem voltam é hűtelen, Nincs-e bűn, mely ellenem méltó vádakat tegyen ?

5. Oh ítélj meg, mindenható és bocsáss meg, hogyha tán Gyarlóságból megtévedíem e letűnt nap folyamán S gondviselő szárnyadat borítsd rám, add nyugtomat.

(R. G.)

98.

Monk W. H.

1. Ma-radj ve - lem. Már nő az al-ko-nyat,

2. Ma-radj ve - lem. Ne úgy, mint i - de - gén,

3. Ne, mint ki - rály, ki szá-ma-dás-ra von;

Bús est - ho-mály bús ár-nyat bon - to - gat, Kit er - re visz az út - ja s be - i - zen.

Úgy jöjj, gyó - gyí - tó ír - ral aj-ka-dón

Te - ren - ge - ti fáty - lát a fé - le - lem, Ne mint ven-dég, ki csak be- szól s me-gyen:

S gyó-gyíts meg. Eny- hits nagy ke - ser - ve - men,- 65 -5