Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

Bát-ran, vi - dá - man fus-suk azt.

2. Mondják, tüskés a pálya, szűk,

S a lélek gyönge, roskatag,

De elfelejtik, Istenünk,

Te segítő oltalmadat.

3. Téged, hatalmas Úr, kinek Kegyelmed el nem fogy soha S szilárdan áll, míg évre év Örök körben rohan tova.

4. Belőled, áldás kútfeje,

Merítsen lelkünk új erőt!

Ki önmagában bízik, az Elhal, lehull idő előtt.

(Angolból Szász K.)

70.

Dallama: 211. Áldjad én lelkem.

1. lm kinyíltak, híva hívnak Templomodnak ajtai: Térj be, tova tűnt reménység, Légy a vidám hajdani; Itt az elfásult kebel Boldog enyhületre lel.

2. Szent házadba hát beléptem, Lépj Uram, te is belém, Itt építsd te templomod föl, Itt benn szívem rejtekén,

Erezzem, hogy enyhület Nincs sehol, nincs nélküled. 3

3. Szólj, Uram, szólj, dobbanj bennem Diadalmas

[tettre fel.

Mindent értő szeretetté Olvadjon föl a kebel, Boldogan hadd zengenem : Megtaláltam Istenem.

(P. M.)

— 44 -