Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

5. Isten áldd meg a hazát tiszta lelki fénnyel, Áldd meg egyhivők házát áldozó erénnyel — Balsors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt.

(Kriza J.)

216.

Dallama : 41. Örök biró.

1. Egy Istenünk, atyáink Atyja,

Ki annyi háborgás között Megtartál, míg szélverte roncsa Hajónknak végre kikötött:

Hajónak, napba néző mersznek,

Szent tűznek, mellyel Isten vert meg,

Oh végzetek nagy Istene,

Mi célja volt? Uram, mi volt célod vele?

2. Emelt fővel, merészen, bátran

Hogy hirdettek a Dávidok,

A megtagadt mester nyomában Lángot küldtél, nem olthatót,

Azért-e csak, hogy rendületlen Hittel vallhassuk: Egy az Isten,

Csak egy .. . s imánk könnyárba fűlt... Uram, szent kincs, fájó öröm nekünk a múlt.

3. Oh jó Atyánk, atyáink Atyja,

Elásva a kincs nem hevert,

De bár utód utódnak adja,

Balsorsunk, jaj. itt is betelt:

Már nem hevít, Átok van rajta?

Vagy csak mi volnánk, büszke fajta, Könnyelműségünkben vakok,

Múltúnkat (jaj, oh meg ne hallj) megtagadók?!

170 —