Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

1. Szent örömérzésre gyűl, Isten, e ház népe, Emlékünkbe felvonul múlt időknek képe.

Ami benne szép és jó, lelked fényirása,

Ami bús, az oktató: bölcs kezed vonása.

2. Szent családdá avatál népeid sorából,

Fiuságra kihozál szolgálat házából,

Lobogónknak jelszava volt a hitszabadság, Szellemünknek főjava a tisztább igazság.

3. Isten, egy igaz való, oszthatatlan egység,

Nincs hozzá több hasonló imádandó felség.

Mint örök tűz élt szívünk mélyében az eszme

S hogy vallhatjuk, ez hitünk drágán nyert győzelme.

4. lm egünkről foszlik szét a nagy átok súlya,

Mely testvérek életét sorvasztólag dúlja, Hitkülönbség akiket egymástól elzára,

Eggyé fűzi szívünket szeretet varázsa.

215.

Dallama : 47. Szeret, imád.- 169 -Nem árt fegyver, börtön, halál, Szebb jövőt talál Az,üldözött egyház És hálát adva

Az Urat szívből magasztalja.

Egy Istenünk, egy édorfi Tiazánk, Áldd meg ezt -a földet, jó Atyánk!

Itt nyertük a szent örökséget: ^ Hirdetni az „istenegységet“,

Itt hazánkban, bérc ölében, 1 , A nép szívében Vert gyökeret hitünk.

Szent e föld nekünk.

Oh áldd meg hazánk, jó Istenünk!

(N