Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

2. Hogy folyt a vér ottan, a szent, a drága, Kövér patakokban, mint a víz árja.

Kővé dermedtünk a nagy öldöklésre,

S nem maradt szívünk méltó temetésre.

És porig alázva, Részvétet a gyászba’ Nem találunk senkinél,

Sőt gúnnyal tetézte, Kárörömmel nézte Vesztünket mind. aki él.

3. Uram, ne hagyj el, romlásunk ne nézzed, Pusztulásából mentsd ki a te néped,

Kik megalázva most hozzád könyörgünk, Ne hagyj bennünket bús igába’ nyögnünk. Szabadíts meg minket, Régi bűneinket Ne idézd fel ellenünk,

Sőt a te kegyelmed Adjon győzedelmet S az maradjon meg velünk.

(Sz. Molnár Albert átírva.)

198.

(LXXXIV. ZSOLTÁR .) Dallama : 83. Oh egyetlen.

1. Oh seregek nagy Istene !

Mily kedves gyönyörűsége A te szerelmes hajlékidnak;

Az én lelkem fohászkodik, Tornácodba kívánkozik,

Oh Istene a magasságnak!

Áhítozik testem lelkem Tehozzád élő Istenem 1- 153