Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Miért borítnál szemfedőt reám ! ?

A sírban nincs emlékezet.

S ha dalnokod a sírba száll alá,

Ki zeng neked, Uram, dicséretet?!

Fohászom lankadt, minden éjjel Ágyam feresztem könnyeimmel S nyoszolyám öntözöm,

Arcom megrémült, hervatag A búbánat miatt.

4. Távozzatok előlem, álnokok,

Siralmam végre fölhatott.

Kértem, könyörgtem és imé az Ür Meghallgatott, igen, meghallgatott.

Piruljatok megszégyenülve

És bűnötöktől üldöztetve Legyen mindannyitok,

Kikért szállott rám szenvedés, Reátok megvetés.

(R. G.)

___ 180.

(VIII. ZSOLTÁR.) Világi dalból. D. Bourgois.

Mily cso-dá - la - tos a te ne-ved ne-künk;

Nagy di - cső - sé-ged fel-hat az ég - re,

Ter-jed-ten ter-jed mind e gész föld-re.- 133 -