Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

4. Mert ülvén ott Sionnak szent hegyén, Ítél az Űr, a mindent jól tudó,

És állván ott a megítéltetést,

Elvész a hitien, üdvözűl a jó.

(J. A.)

177.

2. Olyan lesz ő, mint nagy folyóvizek Megáldott partján ültetett babér, Termésidőben dús gyümölcsöt ont És nem kap rajta hervadást a lomb, Nyomában áldás, jó szerencse kél.

3. Felkél az Úr, mint támadó vihar S elsöpri polyvaként az álmokat,

Ítéletet tart, mert igaz biró,

Napként ragyogni látja őt a jó,

A rossz pedig sötétben tántorog.

(B. D.)

— 130 -