Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

6. A megtört szív kérdezi,

Testvér vájjon mért lesi,

Hol fáj, hogy ott szúrja bé. Homlokodon Kain-bélyeg,

Kebeledben gyilkos méreg,

Testvér, jaj, meghalsz belé.

7. A keresztfa kérdezi,

Konokságod mért teszi

Sivárrá az éltedet.

Megtanulsz, ne félj, örülni,

Próbáld csak meg letörülni

Egyszer bár a könnyeket.

8. Kérdezd meg hát szívedet,

Terítettek-é neked

Itt ez emlékünnepen,

S hogyha szíved igent dobbant, Köszöntsd borral a betoppant

Új vendéget szívesen.

9. Szíved ha megengedi,

Boldogan állj ide ki,

Testvér, s vedd a kenyeret,

Amit kérsz, az Isten azt hoz,

Csak ne szólj, csak ne fogadkozz,

Hadd beszélni szívedet.

10. Szíved szól, hát hígyj neki,

Lépj csak bátran ide ki,

Testvér, s fogd a poharat S mondd, hogy légyen százszor áldott, Holt híredtől hogy megváltott

Ez a boldog pillanat.

11. Szíved szólt, hát higyj neki,

Lépj csak bátran ide ki,

Bánatútak vándora,- 125 -