Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

3. Mi eltakarta fönt az égi boltot,

A vak sötétség ime szertefoszlott, Ragyogva rezg a hajnalcsillag fénye Sorsunk egére.

4. Magasra lendülj, hálaszőtte ének, Szívünkben már szelíd szerelmek égnek, Van már miért dobogni bent a szívnek:

Lángok hevítnek.

5. Kitűzve már az életcél, az eszmény,

Ott reszket-villog mesterünk keresztjén : Szeresd az embert s élted bár az ára, Tedd bátran rája.

(P. M.)

159.

(Hassler 1601.)

— 114 -