Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

6. Áldozó csütörtökre.

137.

Dallama: 211. Áldjad én lelkem az Urat.

1. Jézus, lelkünk nagy királya, Megdicsőült fájdalom, Szent hitünknek sziklaszála, Fénysugár szent

[hajnalon,

lm nevedben ünnepel Minden hálatelt kebel.

2. Hogy kell tűrni, megmutattad, Értünk elfolyt Szeretet, Kétséginket eloszlattad. Nincs halál, nincs rettenet: Emberek, ne féljetek, Fönt az Úr fejünk felett.

3. Éltedért nem alkudoztál, Elviselted sorsodat.

Földi nagy hatalmasoknál, Nem könyörgött ajakad, Tudtad, hogy a viadal Végén vár a diadal.

4. Áldott légy, oh százszor áldott, Véghetetlen Szeretet, Csüggedéstől hogy megváltott Bátorító szellemed : Bízzatok, ne féljetek, Él az Úr fejünk felett.

(P. M.)

138.

Régi litánia.

Szent fi - ad - nak, Is - te - nünk,

Meny-nyet hogy nyí - tott ne - künk,

Ün - ne - pel - jük ün - ne - pét,

1

Áld - juk ál - dott szent ne - vét.- 97 —

7