Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 7 —

Halálos ágyában Kincsét emlegeti, Szemét akár ide S akár oda veti,

Szivét mindenütt új Bánat sértegeti.

10. Hátra tekint elmúlt Élete rendére,

Bűneit elnézi S szintén meghűl vére; Tekint éleiének Vég határkövére,

S hát a halál nyilát Szegi már szivére.

11. Tekint javaira,

S hát nem segíthetnek, Semmit érnek azok S nem idvezithetnek:

A kiknél helye nincs A kegyes éleinek, Végre úgy aratnak,

A miként most vetnek.

12. Boldog a ki szent és Igaz életet élt,