Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 77 —

Lelkem úgy óhajt Uramra ,

És hozzá fohászkodik. Tehozzád én Istenem! Szomjuhozik én lelkem, Váljon színed eleibe Mikor jutok élő Isten!

2. Könyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel nappal;

Midőn azt kérdik én tőlem: Hol Istened kit vártál ?

Ezen lelkem kiontom,

És házadat óhajtóm,

Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire ?

Bízzál Istenbe s nemhágy el, Kiben örvendek végre,

Midőn hozzám orczáját, Nyújtja szabaditását.

Oh én kegyelmes Istenem! Mely igen kesereg lelkem!

4. Mert te rólad emlékezem E siralom völgyéről,