Halotti énekeskönyv az erdélyi unitárius egyházi közöns használatára (Kolozsvár, 1856)

— 68 —

11. Légy kegyelmes, bűneimnek Súlya szerint ne mérj lelkemnek ; Vígy bé megújult erőbe A mennyei menyegzőbe.

XXXIV.

„Adj idvességes kimúlást“

1. Jfer temessük el a testet, Melyet a haléi illetett;

De majd ítélet napjára Felkél az angyal szavára.

2. Föld, és a földből való ö, Földdé viszontag leendő;

De nem marad ott sokáig, Csak a végső trombitáig.

3. Az ö lelke örökké él

A jobb világban Istennél, Minden fájdalom s baj nélkül Az angyali karok közt ül.

4. Itt e hívet epesztette

Sok gond, sok bú sértegette: